- Nos, arról lenne szó, hogy... - ökölbe szorítottam a kezemet, és vártam, hogy végre véget vessen ez a beszélgetés - Katie mondta ma, hogy sokkal többet érsz egy takarítónőnél - erre a mondatra az izmaim elernyedtek, az ujjaim elengedték magukat, a torkomban a gombócok legurultak, a könnyek rászáradtak a szememre, és hatalmas kő esett le a szívemről. 

- Hogyan? - néztem kérdőn a két mosolygó emberre.
- Katie el fog utazni, és azt szeretné, hogy arra az időre átvedd a helyét. De sokkal jobban örülnék neki, ha az alkalmazottaink közé tartoznál.
- De uram...
- Ez hatalmas lehetőség Grace.
- De ezt mire véljem?
- Nem bírom nézni, hogy takarító nő vagy Grace - mosolygott a főnök. A szívem fellángolt a boldogságtól, és éreztem, hogy valamennyire közelebb kerültem a társasághoz. - Elvállalod?
Nem haboztam, egyből igent mondtam, és mind a ketten kezet fogtak velem, de abban a pillanatban a mosolyom egyből elhalványult, amikor megláttam, hogy Martin átkarolja Katie derekát.
- Nos, akkor üdv a klubban.
- Köszönöm... - bólintottam, és kisétáltam az irodából. Most már értem. Két percig tartott a boldogságom és a megkönnyebbülésem. Már megszoktam, hogy az én életemben mindig csak hátbadöfnek.
És persze, az az én szerencsém, ha dúlva-fúlva cammogok végig a folyosón és taknyolok egy hatalmasat, amin persze mindenki röhög. Olyan kellemetlenül éreztem magam, de annál kellemetlenebbül nem éreztem, mint akkor. Egy kéz nyúlt felém, és amikor megláttam, hogy ez kinek a keze azonnal felpattantam és hátráltam vagy ötöt. Chris állt előttem, a vérvörös hajtincsei a szemébe lógtak, a szakadt fekete farmere és a bőrkabát ugyan úgy festett rajta, ahogyan eddig. A tekintete rideg volt, mint ahogyan általában. Te jó ég! Nem ez a lényeg, mégis mit keres itt?! Tehetetlenül, némán merültem el a fekete szempárban, amikor Katie és Martin jött ki az irodából. Sokáig csendben voltunk mind a négyen, Katie és a főnök váltogatva nézett hol rám, hol pedig Chrisre.
- Miben segíthetünk? - törte meg a csendet Katie, és hiába, hogy magának megszerezte a főnököt, örökké hálás leszek neki, ha kiküldi innen!
- Gracieért jöttem.
- Miért is? - szólalt meg a főnök. Rémültem néztem rám, valószínűleg ezért kérdezhette meg egyből.
- Semmi közöd hozzá!
- Hé! - förmedtem rá azonnal, mert nem engedheti meg magának, hogy egy tőle idősebb férfit csak így letegezzen. És persze nem csak ezért...
- Gracie, ne vitatkozz, velem jössz! - nyújtotta a kezét, én pedig automatikusan hátráltam és utálatos tekintettel meredtem rá. Minél utálatosabban, ahogyan csak tudtam.
- Uram, ez egy munkahely, szóval ha nem akar balhét akkor távozzon.
- Én annyit mondtam, hogy Gracieért jöttem. Most pedig velem jössz - indult el felém, én pedig ami egyből a közelembe termedt hozzá dobtam. Egy felmosó rongy volt. Igazi fegyver, komolyan... De több, mint a semmi.
- Gracie, ne szórakozz!
- Nem akarok veled visszamenni, boldog voltam addig amíg meg nem jelentél! Mégis honnan tudtad meg, hogy... - a gyomrom görcsbe rándult, és a pulzusom is a triplájára növekedett. Jaj ne... Mama!
Azonnal kirohantam az épületből egészen hazáig, már nagyon ziháltam de nem akartam megállni, nagyon reméltem, hogy ez az idióta nem tett vele semmit! Nem érdekelt, hogy utánam rohan-e vagy sem, csak az érdekelt, hogy mamát éppségben találjam. Tudtam, hogyha eszméletlenül találom vagy másképp, csak rosszul, akkor mi a teendőm. Egyből a rendőrségre megyek. De megúszta, mama épp volt és egészséges és csak miattam aggódott, hogy mitől fulladtam így ki. Muszáj volt leülnöm, mert azt hittem, hogy mindjárt rosszul leszek. Igen, a sok dohány füst. Mindig azok bűnhődnek, akik passzív dohányosok.
- Minden rendben van?
- Per-sze, csak pi-hen-nem kell - motyogtam, és kapkodtam a levegőt. Tehát mamát nem bántotta, nem zsarolta, nem fenyegette, nem faggatta. Vagyis a faggatásról semmit nem tudom, de valószínű, ha faggatta volna az lett volna az első, hogy elmondja, hogy ¸¸drágám, de jó, hogy itt vagy!˝. De ez nem így történt, végre Chris normálisan gondolkodott, tehát a dohány még nem teljesen szívta le az agyát a sárga földig.
- Mama, ugye Chris nem volt itt? - kérdeztem könnyes szemekkel, mert a szél teljesen kicsípte.
- Nem, miért? Kellett volna?
- Nem, épp ez az, hogy nem!
- Oh, nem volt.
- Szerencséje - úgy beszéltem akár egy hős. Nő vagyok, de ha mamáról, vagy olyanról van szó akit szeretek akkor azért ölni tudok. Adtam neki két puszit és gyorsan vissza rohantam a munkahelyemre. Chris már nem volt ott, de a főnök és Katie és tudni akarta, hogy mi volt ez az egész. Gyorsan, mindent elhadarva elmondtam mi történt, és, hogy miért rohantam el. Megértették, de azt mondták, hogy legközelebb szóljak. Mégis mi miatt kellene szólnom? Hogy bocs, most le kell lépnem, lehet mama nagy bajban van? Vagy, hogy esetleg lehet beállít az exem, ne érjen meglepetés? Őszintén, ilyenkor a legnépszerűbb a társaságban (Martin), és a... a barátnője (Katie) mit gondol?
Egésznap összerogyva éreztem magam és szomorúan a történtek után. Depressziósan mostam fel és takarítottam el a szutykot mindenhonnan, és őszintén sosem gyűlöltem ennyire a munkát, mint most. A nap már lemenőbe készült, és bevilágított az átlátszó üvegajtón, amikor a folyosót töröltem fel, így kénytelen voltam hunyorítani.
- Te Katie - szóltam hozzá, aki éppen a recepciós pult mögött végezte dolgát.
- Hm?
- Csak gratulálni szeretnék - mondtam neki, miközben mostam fel a padlót.
- Mihez?
- Hozzád meg a főnökhöz.
- Hát ha ezt pár éve tetted volna meg, akkor azt mondanám, hogy kösz.
- Hogy érted ezt? - egyenesedtem ki hirtelen.
- Te nem tudtad? Már régóta házasok vagyunk - itt megállt bennem az ütő. Hogy micsodák? Házasok? Ezt nem tudtam egyszerűen sem megemészteni, nem még a fejembe vésni. Na lássuk csak. Amióta én itt dolgozom csak ma láttam őket együtt normálisan beszélgetni. Tehát a munka miatt úgy viszonyulnak egymáshoz, mint dolgozó a főnökhöz? Na ne már! Ez hihetetlen.
Először nem tudtam, hogy örüljek-e, vagy szomorú legyek. De aztán az utóbbit választottam és a nap végéig egy szót sem szóltam egyikhez sem.
Igyekeztem minél kevesebbszer ránézni kettejükre, ugyanis végig azon kattogott az agyam, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe? Egyáltalán a főnök miért nem szól róla? Jó, nem sok közöm van hozzájuk, de akkor legalább tisztában lettem volna, hogy Katie miért bánt úgy velem, mint aki elakarja csábítani a kedves férjét. Áh. Egész nap ezen pörögtem, és olyan lassan ment az idő, hogy ennél lassabban már nem is mehetett volna. Végül hatóra felé Katie elköszönt és haza ment, de a főnök még maradt. Ennek egyáltalán nem örültem. Felmostam az irodákban, és sajnos utóljára maradt a főnöké. Mivel még azóta is ott van bent, addig nem tudok felmosni, és én addig tovább maradhatok bent az épületben. Direkt csinálja ezt?
- Mikor végez? - kérdeztem a földet bámulva. Nem akartam szemezni vele, másodpercekig sem.
- Oh, bocsánat. Így elrohant az idő? - kapkodta össze a holmijait, és még egyszer rám nézett. - Valami gond van?
- Nem, nincs semmi - vettem egy mély lélegzetet, és, hogy ne higgye azt, hogy bajom van belenéztem a szemébe.
- Akkor számíthatunk rád? - kérdezte végül. Pár másodpercig gondolkodtam.
- Nem.
- Nem? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem. Jó nekem ez a munka, nincs szükségem ennél többre. Hozzá szoktam a mindennapos görnyedésekhez. Nem lenne nekem erőm egész nap a monitort bámulni. Sajnálom, de nem tartom magam elég jónak ahhoz.
- Rendben, ahogy gondolod - kiviharzott az épületből. Úgy éreztem, hogy csalódást okoztam. Megbíztak bennem, de nem éltem a lehetőséggel. Jobb lesz ez így. Ha Katie berág rám - márpedig most jóban vagyunk (szerintem) -, akkor minden kezdődhet előről. Felmosás közben sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehetett köztük a probléma. Lehet már azelőtt is ilyenek voltak egymással, mielőtt engem ide felvettek. És én hülye... Mikor elég sokat látott engem a főnökkel azt hitte, hogy elakarom csábítani. Ez butaság. Ha valaki rám néz rosszul lesz. Katie és én ég és föld vagyunk.
Mamának beszámoltam ma mindenről, és mivel tanult a tegnapi durciból így végig hallgatott anélkül, hogy káromkodott volna az edényekkel. Elmeséltem a gyors hazarohanást is, így már megértette, hogy miért voltam annyira ideges. Aztán végül, hogy felvidítson késő estig palacsintát készített, hogy felvidítson. Annyira aranyos. Mama az egyetlen anya mellett, aki igazán tudja, hogy mire van szükségem.
Eljött a hétvége, hurrá! Végre két napig nem kell bemennem a munkahelyemre takarítani és hallgatni ahogy a dolgozók kiről mit beszélnek. Igazából mindennapos téma a főnök és Katie. Na jó Katiet csak egyszer hallottam, de a főnökről mindig mondanak valamit vagy kitalálnak valamit. Mivel nem sok közöm van az ottani emberekhez úgy gondoltam, hogy nem szólok róla. Volt aki áradozott róla, és volt aki nem. Nem avatkoztam bele. Ezért, hogy eltereljem a figyelmemet moziba mentem. Mivel depressziós kedvemben voltam nem egy nyáladzós romantikus filmre ültem be, hanem egy kemény horror filmre. Pont egy olyan lány ült mellém aki végig visongott. Én csak komoran végig néztem az egészet és néha rám is nézett, valami olyasmit beszélt, hogy ¸¸ez a csaj nem fél semmitől?˝. Körülbelül minden második mondatban rólam volt szó, de azt persze nem vette észre, hogy minden egyes szavát hallom. Azt hittem, hogy jó nap lesz. Hogy kipihenjem a moziban szerzett fáradalmaim beültem egy kávézóba és ott töltötttem egy fél órát addig, amíg egy ellentétem be nem lépett az ajtón (így jellemzem azokat, akik nem úgy néznek ki, mint én, szőke haj, szép arc, stb.). A lány elég alacsony volt, de ahhoz képest elég érettnek tűnt. De nem azokhoz való volt, akik állandóan visonganak, ha jó palit látnak. Ő kifejezetten nem azokhoz tartozott. Sokszor nézett rám, kikérte amit akart és odasétált hozzám.
- Leülhetek ide? - körbe néztem, volt olyan hely ahol senki sem ült.
- Persze - bólintottam, és zavartan kavargattam a cappuccinom.
- Britney vagyok - nyújtotta felém a kezét. Kezet fogtunk, én pedig egy pillanatra a nevemet is elfelejtettem.
- Grace! - böktem ki, és a fél szememmel mélyen a szemébe néztem. Két, sötét barna szempár, és egy gyönyörű arc.
- Örülök, hogy megismerhettelek - mosolygott. A mosolya is kiábrándított a szomorú dolgokból, és egy pillanatra olyan akartam lenni, mint ő. Nem, nem, nem!
- Én is nagyon.
- Hogy, hogy egyedül vagy?
- Hát - tártam szét a karom -, nincsenek barátaim. Egy magamfajta általában bandákban járkál és tönkre teszik mások életét és a sajátjukat is. Tulajdonképpen én is évekig tönkre tettem a sajátom, de nem rég ébredtem rá arra, hogy ezen lehet változtatni.
- Oh, értelek. Csak mert láttam, hogy olyan elveszettnek tűnsz - ezt nem értettem. Elveszettnek? Ennyire leolvasható volt az arcomról, hogy valami bánt, és, hogy magamban tartom? Jó, igazából mamának elmondtam, de ő nem sokat tud segíteni.
- Túlságosan is kimutatom az érzéseimet. Szavak nélkül is elég - nevettem. Ő pedig mosolygott. Hatalmas Ő-vel. Régebben mindig ilyen szép és csinos akartam lenni, mint például ő. De kiábrándított az, hogy vannak olyan szép, és csinos lányok akik totálisan elvannak szállva maguktól és beképzeltek.
- Ha már így kezdeményezel, és is mondok valamit - érdeklődve pillantott rám -, de vedd sértésnek, de tényleg. Csak azt hittem egy vagy azok közül, akik olyanok, mint te.
- Mint én?
- Szépek, és csinosak.
- Oh... - az arca elvörösödött.
- Tehát ezt vedd bóknak.
- Köszönöm - vigyorgott. Hát, eddig sosem tudtam alkalmazkodni az emberekhez, még olyanokhoz sem akik hozzám hasonlóak voltak, nem még egy Britney-szerű lánnyal. Dús barna haja lelógott a vállán, és erős illatt áradozott belőle. Komolyan, kezdek már egy kicsit irigykedni!
- Azt hiszem én megyek.
- Oh, oké. Szia! - vadul integetett, és már egy kicsit én éreztem magam kellemetlenül helyette.
Amint kiléptem az ajtón megcsapott a benzin erős illata, amit kimondhatatlanul imádok. Sajnos a továbbiakban nem tudtam, hogy mihez kezdjek, ezért úgy döntöttem, hogy haza gyalogolok. Reméltem, hogy nem futok össze ismerőssel, de tudni illik, hogy az én életemben balszerencsén kívül nem történik más. Elviseltem volna, ha mással találkozok, de miért pont Vele? Igen, Vele!

 

 

Oldal: Grace's Ways Book One/4.
Grace's ways, what you will read. - © 2008 - 2024 - gracesways.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat